okosságok hülyeségek 2
Egyszer már voltam itt, de kitiltottak. :-)...

Ez meg az…

2011 február 5. | Szerző:

 

Kicsit megnyugodhatunk a kismamánkat illetően. Mondjuk úgy, hogy vaklárma volt. Most sincs minden rendben a picivel, de ahhoz képest, hogy szegény anyuka úgy ment a héten a kórházba, hogy szülni fog…. 6 hónaposan. Hihetetlenek ezek az orvosok. A modern világban, modern vizsgálatokkal olyan dolgokat látnak, amik nincsenek is, és halálra rémítik az embert. Aztán meg mossák kezeiket, hogy ők szóltak…. ha valami mégsem stimmel. Ennyire félnek a perektől? Ennyire nem érdekli őket az ember? Nem értik, hogy egy kismama a szokásosnál is érzékenyebb, főleg, ha a babájáról van szó? Á, mindegy. Örülök, hogy nincs baj, és kicsit megkünnyebülhet a mama. Azt már le sem merem írni, nem hogy elmondani, hogy éreztem, hogy eltúlozzák ezt az egészet, mert hülyének néznek miatta. Ennél sokkal bagatelebb dolog miatt is megtették, de nem baj…. én örülök. 
Ugyanakkor bosszankodom is. Két dolog van, amivel ki tudnak hozni a béketűrésből, és belül forrongok miatta. Az egyik, ha hülyének néznek, a másik ha ígérnek és nem teljesítenek. Hülye vagyok tudom, de nem tehetek róla. Most pedig a “barátaim” beszéltek ki a hátam mögött, és ráadásul hallottam is, mert megleptem őket, majd isételten felhozták a témát… áh mindegy. Nem is idegesítem magam miatta, de valahogy a tudomásukra hozom, hogy tudom és kíváncsi leszek hogyan reagálják majd le, vagy megértik e egyáltalán…. Az a baj, hogy engem sokan nem értenek. Ami valószínüleg az én hibám. Nem vagyok egy egyszerű eset, az tény. De szerintem annyira bonyolult sem. Mégis rossz érzés tud lenni, mintha egyedül lennék a világban, mintha egy fura szerzet lennék, akit nem lehet megérteni. 
Persze megtalálni igen, ha segítség kell, de ha nekem lenne szükségem valamire, vagy valakire, akkor sosem ér rá, más dolga van…. bárcsak megszoknám már ez, vagy változna valami. Bárcsak tehetnék ellene valahogy.

Címkék:

új élet..

2011 január 28. | Szerző:

 Korábbi szomorkás bejegyzésem után azért történt jó dolog is. Megszületett egy új élet, egészségesen. Ezúton is gratulálok a szülőknek és jó egészséget az egész családnak. 

Rohan az idő, peregnek a napok, és úgymond nem haladok sehová. Csak vagyok egy helyben, mozdulatlanul. És öregszem…. Sosem voltam az a típus, akivel ezerrel pörgött az élet, de azért most már kezd túl lassú lenni. Persze tudom, hogy tennem kellene valamit, de igazából nem sok fogalmam van, hogy mit. Egyedül érzem magam, nem tudok senkit mondani, akire mindenben számíthatok. Akinek elpanaszolhatom, ha valami fáj, akitől tanácsot kérhetek. Ismét csodabogárnak érzem magam. Ma mondjuk monologizáltam, miközben a többiek hallgattak… ritka pillanatok egyike volt, de nem hiszem, hogy megértettek, és tudom, hogy nem tudtam úgy elmodani azt, ami bennem van, hogy tudják miről is beszélek. De azt hiszem azt sikerült bebizonyítanom, hogy nem vagyok normális…. Hogy ez jó, vagy rossz, döntse el mindenki, aki hallgatott. 

A “most” hatalmáról és a gondolatok teremtő erejéről próbáltam meggyőzni, vagy inkább megnyitni előttük valami kis részét, de nem nagy eredménnyel. Nem baj, valami hasonló dolog zajlott le a környezetemben, más előadásában, és ugyanez volt a helyzet. Én értettem, mit is akar mondani a másik, de a többiek nem nagyon voltak fogékonyak a dologra. Azt persze megkaptam, hogy kellene nekem valami agykontroll féle attól, aki nem is érti annak a lényegét, de igaza van. Kellene valami erősítő, valami dopping, valami cél, hogy lekössem magam. 

Azt mondta valaki, hogy ha részleteiben nézem a dolgokat, akkor van munkám, van családom, amire számíthatok, vannak gondolataim, akár önálló életet is kezdhetnék, úgyhogy nem érti miért van önbizalom hiányom…. Feltettem neki a kérdést, hogy neki miért van? Mert megmagyarázni szerintem ő sem fogja tudni. Van és kész. Talán a túlzott elvárások másoktól és magammal szemben is. Az, hogy nem kapok megerősítést, csak azt, hogy nem vagyok jó semmire, semmi nem jó úgy ahogy csinálom, másképp kell mert…. ezek egy idő után igencsak tudnak frusztrálni, pedig sokáig képes vagyok tűrni, de aztán nem ismernek rám, ha már nem. 

Szóval rám férne egy kis lazítás. Úgy szeretnék kötődni valakihez, érezni, hogy fontos vagyok neki. Valakihez, akit szerethetek, akiről gondoskodhatok, akire vigyázhatok és akitől valami hasonlót vissza is kaphatok… Szeretnék szeretni, vagy legalább barátokat…. vagy valami hasonlókat. Többes szám nélkül is elég. CSak lenne egy valaki….. de nincs.

Azt hallottam, hogy az agykontroll lényege, hogy elképzeled ki szeretnél lenni, milyen embereket szeretnél magad köré, milyen kapcsolatot szeretnél másokkal… és megadatik. Értem miről szól, tudom mit kellene tennem, mégsem megy. Valami gátol. Hogyan kell falakat áttörni, gátakat lebontani. Hátha egyszer ezt is megtanulom, ahogy oly sok mindent nem tudok még….

Címkék:

Elmélkedések…

2011 január 23. | Szerző:

 

Mostanában az életen gondolkodom. Egy új élet születésén… majd valami elromlik, és talán jobb lenne, ha meg sem születne szegényke. A környezetemben most pont valami hasonló történik, és senki nem tehet semmit, csak vár. Várakozik egy döntésre, és nem tudja mi is lenne a legjobb, ami történhetne. Pedig szegény kisbaba nem tehet semmiről. Ő csak megszületne. Pedig állítólag a kisbabák választják ki a szüleiket, most pedig a szülőknek nincs választási lehetőségük. 
Nem kezdődött valami fényesen ez az új év. Körülöttem mindenki küzd valami nehéz dologgal. Ki betegséggel, ki a tehetetlensségel. Persze tavaly már voltak előjelek, megmagyarázhatatlan dolgok, de bíztunk benne, hogy talán nem jelent semmi rosszat. Hát nem így lett. Most csak reménykedhetünk, hogy valamikor jobbra fordul ez az egész, de addig is várunk, szenvedünk, és elviseljük, amit a gondviselés ránk mér. 
Megkérdezték tőlem, hogy hány gyereket szeretnék, és csak azt tudtam válaszolni, hogy nem érzem még késznek magam a gyermekválallásra. Az illető is egyet értett velem, meg aztán apajelölt sem ártana ehhez a projekthez. Azonban, ha végre megtalálom a legmegfelelőbb alanyt, akkor sem biztos, hogy meg tudnám adni a kicsinek mindazt, amit szeretnék. És itt nem feltétlenül az anyagi dolgokra gondolok. Persze azt sem, de sokkal fontosabb számomra, hogy a lelki biztonságot, kiegyensúlyozottságot biztosítsam neki, ami sokszor az én életemből is hiányzik.  Én csak akkor szeretnék valaki iránt felelősséggel tartozni, ha képesnek érzem magam arra, hogy megadjam neki a harmóniát, a szeretetet, a kiegyensúlyozottságot, és ez nem egyszerű feladat. 
Az is nehéz számomra, hogy megnyíljak az emberek előtt. Eddigi életemben mikor ezt megtettem, csak bántás ért, ezért úgy tűnik bezárkóztam és közönyös lettem dolgok iránt, azért, hogy ne sérüljek. Hiába tudom azt, hogy így nem lehet élni, boldogan meg pláne nem, mégsem tudom megnyitni a szívem. Mondjuk fejlődöm, és nyitok, aztán csalódok, sérülök, és ismét zárok, de azért próbálkozom. Bárcsak bízhatnék emberekben anélkül, hogy megtapasztalnám azt, hogy miután bizalmat szavazok nekik rá kelljen jönnöm, hogy mégsem minden az, aminek látszik. Persze senki sem tökéletes, mindenkinek vannak rossz napjai, mindenki más és el kell fogadni olyanak, amilyen, mégis nehéz dió megérteni, hogy miért is bánt meg, mikor máskor annyira közel áll hozzám. Persze tudom, hogy azt tudjuk igazán bántani, akit szeretünk, és akinek van helye a szívünkben, de akkor is nehéz.
Sokat kell még tanulnom, tapasztalnom, élnem, hogy magabiztos legyek. Remélem hamarosan sikerül majd…. épp itt lenne az ideje….

Címkék:

gondolatok

2011 január 9. | Szerző:

 

Nem egyszerűen indult az új év, de igyekszem lépést tartani vele. Nem tettem fogadalmat, így konkrétan, de gondoltam arra, hogy megpróbálok nem idegesíteni másokat, igyekszem nyitottabb és pozitívabb lenni. Nem mondom, hogy sikerült, de rajta vagyok az ügyön. 
Pasik terén semmi változás. Már egy ideje jelöltek sincsenek. Akik korábban voltak azokkal sem stimmelt valami. Azon kezdtem gondolkodni, hogy miért keresek folyton kifogásokat, hogy tényleg bajom van velük, vagy csak valami miatt elzárkózom előlük? Hogy túl magasra teszem a mércét és álomvilágban élek? Rengeteg hibám van nekem is, senki sem tökéletes, és néha úgy érzem menekülök. Menekülök magam és mások elől is. Azt hiszem elfogadtam a szingli életmódot, kényelmes, és nehezemre esik változatni. Máskor meg iszonyatosan hiányzik mellőelem valaki. Valaki, akinek kiönthetem a szívem, akinek elmondhatom örömömet, bánatomat. Csak az a baj, hogy ez a valaki barát formájában sincs meg… nem még  társként….

Címkék:

kösz a segítséget

2011 január 4. | Szerző:

Már megint jó napom volt. Segítséget kértem valakitől, hogy ne jól gondoltam e valamit és ne kerüljek hülye helyzetbe, erre mikor felteszem a kérdést, hogy biztos, hogy jó e és igazságos e rögtön mást állít és eltévelyít a helyes útról. Majd mikor bekocogunk a főnök elé és az kereszt kérést tesz fel, a segítségem közli, hogy az nem úgy van….. és az általam neki odaadott első variáció a helyes. Köszi szépen, soha többé nem hallgatok senkire és nem kérek segítséget. Csak hülye helyzetbe hoznak. Csinálom, ahogy gondolom, és vállalom a felelősséget, ha hülyeséget csinálok. Már megint bosszúsan jöttem haza. Szabira akarok menni….. 

Címkék:

Első munkanap

2011 január 3. | Szerző:

Két hét pihenő után az első munkanap igencsak nehézkes…. főleg, ha a sok változást kell nyomonkövetni. Mert ugye új év, új dolgok. Amit decemberben megcsinálhattam volna, azt nem hagyták, “Majd segítek” felkiáltással. Most meg senkinek még a színét sem láttam, aki oly nagyon szeretett volna segíteni még tavaly….ja, hogy a régen tett ígéretek az új évben már nem élnek…. Na mindegy. Nem baj, megolom egyedül, csak remélem más okos dolog nem jut az eszükbe, amit máris de azonnal kérnek, miközben egyesek szerint az első héten felesleges bent lenni, mert nincs dolog… á hogy lenne. 🙂 Na jó, kimorogtam magam. Pedig igyekszem nem tenni, de nem mindig sikerül…

Úgyhogy előre láthatólag őrült és hajtós hétnek nézek elébe…. 

Címkék:

Új év… újra itt

2011 január 1. | Szerző:

 Ismét itt. Randalíroztam már ezen a portálon korábban, ontottam magamból a panasz áradatot, aztán kitiltódtam valahogyan, talán már nem bírtak elviselni…. 🙂 Na jó, biztos van más magyarázat is…. Most azonban vissza oldalogtam. Majd meglátjuk milyen rendszerességel és milyen témában jelentkezem. Mindenesetre jól esett írogatni és most is szükségem van egy ilyen helyre, ahol talán tisztázódnak bennem a gondolatok, ha papírra vetem őket. 

Hogy olvassátok….. talán még hasznos is lehet…. valakinek.

Boldog Új Évet!

Címkék:
Frissebb bejegyzések »

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!