02.14

2012 február 14. | Szerző: _szivárvány

Valentin nap….. na erről ennyit.

Újraolvastam a második próbálkozásom első gondolatait. Kicsit sok időbe telt, mire rájöttem hogyan is kell ide bejutni, de bent vagyok. 🙂 Igaz fogalmam sincs hogyan sikerült, de valahogy biztos, így gondolom máskor is menni fog. Hihetetlen, hogy mennyit megszenvedek, meg nyivákolok valami és valaki miatt. Mostanában már csak röhögök rajta, hogy mennyit szenvedünk, ugyanakkor meg bánt. Persze az elmúlt napokban is sikerült összeugranunk, és máig nem beszéltük meg a dolgokat, de már úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Pedig pont ezt a homokba dugom a fejem szindrómát akartam elkerülni, mikor a szakítottunk a volt párommal, és tessék. Ugyanezzel a megoldandó problémával kell szembesülnöm, és talán fogok is találkozni vele, mindaddig, míg valahogy meg nem oldom. Talán ez a feladatom. Szervezni kezdték a 10 éves osztálytalálkozónkat, de úgy határoztam nem megyek el.  Az öt évesen ott voltam, ezt meg feleslegesnek tartom. Lehet még változik a véleményem, de jelenleg így viszonyulok a dologhoz.