03.12.

2011 március 12. | Szerző: _szivárvány |

 Köszönöm Hivatlan. 🙂

Itt a hosszú hétvége, ami nekem nem nagyon hiányzott. Tudom, hogy a természetben, a napsütésben kellene lennem, de nincs kivel, hiába küldenek, egyedül nem megy… Nem baj, megoldom.

Egyre nehezebben járok dolgozni is. Pedig szeretem. Nem annyira, mint az elején, de ha nem lenne hiányozna. Amikor állást kerestem az kívántam, hogy egy olyan helyet találjak, ahol jól érzem magam. Mikor felvettek és az első hónapot töltöttem, még nem éreztem, hogy ez sikerült, aztán valami megváltozott és nagyon szerettem bejárni, szerettem az ottani embereket. Most is, de már nem annyira. Viszont, ha nem kellene mennem hiányozna. Pedig jelenleg elég kilátástalan a helyzetünk, de bízunk a csodákban, amik eddig még mindig segítettek, megmentettek minket. A helyzettől az emberek egyre szomorúbbak, tehetetlenebbel és kedvetlenebbek. Nehezebben viseljük el egymást, nehezebben mosolygunk, viccelődünk, tolerálunk. Könnyebben haragszunk és bántunk. Nem beszélünk, csak morgolódunk tűrünk és reménykedünk. Hogy jobb lesz és nem feleslegesen harcolunk. Győzni fogunk!!!!